Művészettörténeti korszakok és ezek jellemzése
Az antik görög kultúra(A görög építészet)
A görög építészet legfőbb feladata a templomok építése volt amely első sorban az istenek lakhelyéül szolgált,másrészt pedig az istenszobor őrzésére épült cella védelmére.Ebbe a cellába kizárólag a papok és papnők léphettek be,ez volt a templom legfontosabb helyisége.Többnyire a város legmagasabb ponjára építették a templomokat,kelet-nyugati irányba tájolva a Nap járásának megfelelően.A belső teret nem építették nagyra,mivel az áldozati szertartások a szabadban zajlottak.Az oltár egy különálló egységet képezett amelyet az épület keleti homlokzatával szembe állítottak föl.Mivel a nép csak kívülről szemlélhette,figyelhette az épületet ezért nagy hangsúlyt fektettek a homlokzat kialakítására.
A templomokat kívülről külső oszlopsor(perisztülion)vett körül.A templomok illetve oszlopok építésére úgynevezett atropomorfizmus volt jellemző.
A görög oszloprendek
1.Dór oszlop:Korinthosz Kr.e.7.század második fele.
Ez volt az alap oszlopfajta .A férfitest arányai szerint készült(férfias hatást keltő).Az oszlop alsó harmada(törzse)kihasasodó,sudarasodott(entázis).Vájatos felületű,16-20 vájatsorral(kannelúra).Az oszlop törzse közvetlenül a lépcsős alépítményen áll.
Oszlopfő:
1.Párnatag(Ekhinosz)
2.Fedőlemez(Abakusz)
Az oszlopfőre támaszkodó gerendák nincsenek kidíszítve!
A fölöttük elhelyezkedő képszék(fríz) rovátkolt függőleges hornyok(triglif)és domborműves(metopé)mintázata a dór épületek jellegzetes motívuma.
Színes párkány emelkedik ki a képszék(fríz)felett.
2.Jón(Ión)oszlop:Kr.e.600 körül,Hellász keleti része
Ez az oszlopfajta a női test arányai szerint épül föl.Karcsú,24 vájatsoros(kannelúra)törzsű,kihasasodás vagyis entázis nincs rajta.Lábazata hengeres gyűrűkből,több sor körbefutó barázdából áll.Az oszlopfő jellegzetessége,hogy a párnatag és az abakusz közé kettős spirál,csigavonal(voluta)ékelődik.Az oszlopfő fedőlemezzel kapcsolódik a gerendához.A gerenda fölötti fríz felületét pedig domborművek díszítik.
3.Korinthoszi oszlop:
Ez a legdíszesebb és legritkábban alkalmazott.Oszlopfőjének alsó részén stilizált akantuszlevelek futnak amely a lábazatra támaszkodó,vájatos,karcsú oszloptörzset zárja.A gerendázat díszítése és az oszloptörzs alakja a jón oszlopokhoz hasonlítható.
Az oszlopokat helyettesítheti emberi alakot ábrázoló szobor is.A férfi az atlaszfigura a női pedig a kariatida.
Akrotérion:A timpanon sarkain elhelyezkedő emberi,állati,növényi figura.
A képszékeket,párkányokat vörösre és kékre festették,ez hátterül szolgált a frízeken,metopékon,timpanonokon megjelenő szoborkompozícióhoz.
A görög templomok részei,felépítése
1.Lábazat(hármas lépcsőzetű alépítmény)
2.Törzs(oszlopsor)
3.Nyaktagozat,ezt koronázza a párkány,alatta található az eresz,a fríz,triglifek,metopék,hevedergerenda ami az oszlopfőn nyugszik.
4.Oromzat,fejezet
Timpanorr:A nyeregtető háromszög alakú homlokzati metszete.
Az Athéni Akropolisz:Kr.e.12.század
Kr.e.480-ban Athént megtámadták a perzsák.Felgyújtották az ősi fellegvárat,az Akropoliszt,lerombolták a középületeket,kifosztották a templomokat és szétverték a szobrokat.Periklész uralkodásának idején megkezdődtek a helyreállítási munkálatok.
Az athéniak védőistennője Pallasz Athéné volt,akinek születésnapjára a nép július végén emlékezett meg.A négyévente megrendezett"Nagy Panathénia"ünnepség zenével,tánccal és sportrendezvényekkel kezdődött.Az Akropoliszra vezető felvonulás (pompé) és a Parthenon előtti áldozati szertartás volt a legfontosabb esemény.
Az Akropolisz bejárata ,az ötnyílású,dór homlokzatú kapucsarnok,a Propülaia.Itt lejtős feljárót(rámpát) alakítottak ki a lépcsős alépítmény helyett így lehetővé téve a lovaskocsikkal történő áthaladást is.
Propülaia:
-Egy középső rész
-Két oldalszárny
Az északi szárnyban volt a képtár,itt híres festményeket és fogadalmi ajándékokat tartottak.A Parthenon előtt zajló szertartás végén az istennő szobrára terítették a díszes köntöst,a peploszt,majd a templom előtti oltárnál áldozatot mutattak be az istennő tiszteletére.Ez jelentette az ünnepség csúcspontját.
Az Akropolisz legjelentősebb épületei:
1.Propülaia
2.Niké-templom
3.Erekhtheion
4.Parthenon
Erekhtheion:I.e.421 és i.e.406 között épült
Az Erekhtheion egy bonyolult épület.Tervezője jól kihasználta az alapszint eltérését.Három előcsarnoka és eltolt padlószintjei vannak.A Kariatida-csarnokában nőalakok helyettesítik az oszlopokat.A legenda szerint az Erekhtheion azon a helyen épült ahol Athéné és Poszeidón versengése zajlott a város védnökségéért.Itt fakasztott a tenger istene forrást és itt hullott le az égből a Földre a győztes Athéné olajfából készült szobra.A legendás király Erekhtheusz a feltételezések szerint ezen a helyen volt eltemetve akiről ezt az épületet elnevezték.Poszeidón kultuszának tárgyait például az oltárt és Athéné istennő faszobrát az épület központi cellájában őrizték.A különböző kidolgozású homlokzatok egységét a párkány alatt végigfutó figurális fríz biztosította.1976-tól a kariatidák csarnokának oszlopait az Akropolisz múzeumban helyezték el,itt ma már csak a másolatok láthatóak.Az érett klasszikus korban az oszloprendeket már nem csak a templomépületeknél alkalmazták hanem:
-az agorát(piactér)övező középületeknél,itt az oszloprendeket többféle alaprajzú szerkezetekkel társították.
Ilyen pléldául a kétszintes oszlopcsarnok(sztoa),a tanácsháza(buleuterion)és az állami tisztségviselők egyesületének köralakú színháza.
A Niké-Templom
A Niké-templom a szárnytalan győzelemistennő szobrának az elhelyezésére épült templom.Az előtértől két karcsú pillér és pillérek közti rács választja el a rövid,négyzet alaprajzú cellát.Négy-négy jón stílusú oszlop díszíti a keleti és nyugati homlokzatát.A görögök és a perzsa lovasság harcát és az ütközetet szemlélő istenek csoportját az architráv feletti domborműves fríz ábrázolja.
Az épületet a 17.század végén lerombolták a törökök és a köveket ütegállások építésére használták fel.A régészek a megtalált kövekből újra felépítették a templomot de a nyeregtetős szerkezet rekonstruálása nem sirerült.
Parthenon
Ez az Anthéni Akropolisz legnagyobb épülete és egyben a klasszikus görög művészet legszebb épülete is.Ez a templom nem teljességében vizszintes talajra épült ezért számos optikai korrekciót kellett alkalmazniuk a tervezőknek,mivel ezek nélkül a jelenleg harmonikus hatás helyett nyomasztónak és súlyosnak tűnne.
Néhány dombormű a fent említett épületekből
A görög szobrászat
Az archaikus kor szobrászatának jellemzése
A Kr.e.7-6.századot az archaikus(arkhaiosz) kifejezés jellemezte amely a görög művészet régies voltára mutat rá.Az archaikus korban legelsősorban a keleti és egyiptomi művészet hatásai érvényesültek.
Az archaikus kor szobraira a következő ábrázolásmódok jellemzőek:
-statikus póz
-előre lépő bal láb
Kompozícióik az egyiptomi frontális,szimmetrikus ábrázoláshoz hasonlítanak.Ebben az időszakban a szobrászok legfőbbképpen arra törekedtek,hogy kifejezzék az emberi test szépségeit,de a szobrok egyes "testrészei"mint például a fej amely túl nagyra sikeredett,a váll amely szélesre és a hatalmasra sikerült ,a kezek és lábak nem a valósághű arányokat tükrözték.
A szobrok többsége templomdísz vagy temetési szertartásra készült síremlékszobor volt amely embereket vagy isteneket(harcosok,papok,papnők,atléták)ábrázoltak.
Legelőször az emberi testet életnagyságban ábrázoló szobrok a Kr.e.7.században jeletek meg.A kórék(fiatal lányok)és kuroszok(fiúk)testtartásuk merev arcukon pedig nem látszik az egyéni vonások ábrázolása(pl.mosoly,öröm,szomorúság)ezért sematikus.
Az ideális szépségtípus megalkotására tett első kísérletekre Kr.e.560 körül került sor.A mozgást már életszerűbben ábrázolták,az arcokon az egyéni vonásokat is ábrázolták(örömöt boldogságot),ez volt az úgynevezett 'archaikus mosoly'!
Néhány archaikus kori emlék
A klasszikus kor szobrászatának jellemzése
A klasszikus kor szobrászai már nem a frontális ábrázolásmódot követték.Ebben az időszakban sokkal életszerűbben ábrázolták az emberi testet,sikerült megvalósítaniuk azt amelyre az archaikus korban törekedtek.Az emberi test életszerűbb ábrázolása alatt az értendő,hogy fesztelenebbül mozgó,valósághoz hű alakokat mutattak be,tehát lényegében feloldották a test merevségét.Ezt úgy oldották meg,hogy a karokat a törzstől eltávolodva,a törzset és a fejet elfordítva,a lábat pedig természetes mozdulattal kilépve ábrázolták.
Az ez időbeli szobrok az eszményi,harmonikus arányú,tökéletes szépség tipusát testesítették meg.Az atléták,istenek és istennők,és a híres emberek szobrait a görögök példaképként tartották.
A szépség ábrázolása a klasszikus korban
Egyetlen közös cél vezette a görög szobrászokat:megtalálni a tökéletességet és ezt márványba faragni vagy bronzba önteni.Voltak akik érzelmeiket fejezték ki.Paxitelésznek sikerült is megvalósítania ezt a nemes célt,amikor megalkotta az Aphrodité-szobrot amelyet Knidosz-szigetének szentélyében helyeztek el.Az ókorban úgy hitték,hogy a szobrász hitvese Phrüné állt modellt a szobor megalkotásához.Egész idáig csak a férfi győztes atlétákat mutatták be meztelenül,éppen ezért a női akt ábrázolása nagy merészségnek számított.
A hellenizmus szobrászatának jellemzése
Kr.e.323-Kr.e.1.századig számítjuk ezt az időt egészen pontosan Nagy Sándor halálától egészen addig amikor a rómaiak elfoglalták a hellén királyságot.A hellenisztikus korszak a görög vagyis hellén kultúrának elterjedéséről kapta nevét.Az eddig ismertetett korszakok(archaikus,klasszikus) ábrázolásmódja helyett mozgalmas és érzelmekkel teli ábrázolásmód lett jellemző.Ebben a korban a mindennapok eseményeit vagy szenvedélyes történeteket(mitológiai történetekből)örökítették meg.
Az isteneket és istennőket emberi tulajdonságokkal és érzelmekkel ruházták fel és egyre inkább az emberközpontú,hétköznapi témákra fektették a hangsúlyt.Nem csak a realisztikus ábrázolásmódot tartották fontosnak hanem a jellemábrázolást is.
Jellegzetes témák a hellenizmus szobrászatából:
1.Testi és lelki szenvedés ábrázolása(Laokoón-csoport;pergamoni zeusz oltár
2.Gyermeki vonások és az öregkor realisztikus ábrázolása(Boéthosz:Libával játszó kisfiú;Öreg halász
3.Az életből vett pillanatok ábrázolása(Tövishozó fiú)
4.Női aktok és ruhás alakok ábrázolása(Vénuszok-milói vénusz)(Szamothrakéi Niké)
5.Érzelemdús jelenetek ábrázolása(A csók felfedezése)
6.A tudósok és filozófusok élethű ábrázolása
7.Allegorikus témák ábrázolása(Nílus és Tiberis jelképes szobra)
8.A női szépség és az ördögi csúfság ábrázolása és szembeállítása(Aphrodité-szobra;Erosz és Pán)
Néhány példa a klasszikus kor szobrászatának ábrázolásmódjára
Mint azt már fentebb említettem,a klasszikus korban sokkal életszerűbben ábrázoltak.Íme néhány példa erre:
A képen látható klasszikus kori szobor Müron Diszkoszvetőjének(Diszkobolosz) római márványmásolata.Mindössze 125 cm.(Az eredeti bronzból készült szobor i.e.450 környékén készült,de ez sajnos elveszett)Ez az egyetlen teljes éppségben megmaradt márványmásolat amely a Római Nemzeti Múzeumban látható.
A mozdulatok kezdése és befejezése között egy holtpontot vagyis nyugalmi helyzetet örökített meg a művész még pedig oly módon,hogy ez által érződik az előző mozdulatsornak a lendülete és a következőnek a feszültsége.Mint látható az atléta előredől,jobb karja készenlétben,lendületet vesz a diszkosz eldobásához.Eközben a bal keze a jobb térdén pihen.Szinte már előre látható,hogy az atléta el fog fordulni és hamarosan a diszkosz a magasba emelkedik.
A görög festészet
A görög festészet alkotásaiból szinte semmi sem maradt fenn.Éppen ezért ezekről csak feltételezéseink vannak.Információink csak az ókori írók képleírásainak és a római kori másolatok és kerámiaedények megfigyeléséből,tanulmányozásából erednek.
Híres festők a Kr.e.5-4.századból:
-Polügnotosz
-Apollodórosz
-Zeuxisz
-Parrhasziosz
-Apellész
Leírásokból ismeretes, hogy Apollodórosz már az árnyékolást alkalmazta ezzel elérve a természethű ábrázolást.A görög festők nem csak csatajeleneteket,életképeket(zsánerképeket) vagy mitológiai történetek jeleneteit,hanem a hétköznapi életből vett egyszerű tárgyakat is megfestették.(Csendélet).A térbeliséget pedig árnyékolással és színátmenetekkel érzékeltették.Ezt Plinius leirása is tanusítja mely a következő:
"Parrhasziosz a hagyomány szerint versenyre kelt Zeuxisszal.Mikor az kitette a szőlőfürtöket ábrázoló festményét ,olyan sikere volt,hogy a madarak rászálltak a jelenetre.Parrhasziosz erre olyan élethűen festett függönyt állított ki,hogy Zeuxisz,akit a madarak ítélete mérhetetlen büszkeséggel töltött el,követelte,hogy húzza már félre a függönyt és mutassa meg,mit festett."
Érdekességek a görög festészetről:
A sírkamrák díszítése:
A búvár sírja:Ez a sírkamra Magna Gracia-beli Paestum közeli feltárt görög sírkamra.(Kr.e.480 körül).Ennek a sirkamrának a belsejét falfestmények díszítik melyek a görögök által készültek.Mario Napoli olasz régész aki Paestum közeli sírkamrákat tárt fel,1968 Június 3-án felfedezte ezt a sírt.A sírban található szarkofágban egy fiatal férfi teste volt.
A kerámiafestmények:
1.Geometrikus stílus:(Kr.e.9-8.század)
Dipülon stílusú kerámiák ,ezeket az athéni kettős kapun túl található temetőből kerítették elő.
Jellegzetességeik:A vízszintes sávokat metopékra(domborművek)emlékeztető zónákra tagolják.Stilizált ember-és állatfigurák is díszíthetik.
2.Feketealakos stílus:(Kr.e.7-6.század)
Ebben a stílusban megjelenik az életszerű emberábrázolás.A figurák sziluettjét feketével festették fel a vörös agyagra,majd tűvel belekarcolták a friss festékfoltba a belső részleteket.
3.Vörösalakos stílus:(Kr.e.6.század)
Ebben a stílusban a figurákat meghagyták az agyag vörös színében,a hátteret pedig feketére festették meg.A fő jelenetek szinte teljesen betöltik az edény felületét.Ezeket a figurákat stilizált növényi és geometrikus sorminták zárják le.Vékony ecsettel festették meg a részleteket így lehetővé téve az aprólékosabb kidolgozást.
4.Fehéralapos stílus:(Kr.e.5.század)
A figurák körvonalát és néhány belső részletüket vékony ecsettel festették fel a fehérre festett kerámiára.
Néhány festmény a "búvár sírja"-ból:
A görög színház
A színházak nagy szerepet játszottak a görög nép életében.A hellenizmusban már a legkisebb városokban is épültek színházak.Korábban a város főterén,az agorán adták elő a zenés-táncos színdarabokat,a bor istenének Dionüszosznak az ünnepén márciusban és áprilisban.A komikus vagy tragikus színdarabokat az áldozati szertartásokat követően nézhette meg a közönség.A színészek célja nem pusztán a passzív szórakoztatás volt hanem a katarzishoz juttatás vagyis egy magasabb erkölcsi-lelki világba emelés volt.Az egész napos előadások során a nézők szinte már részeseivé váltak a színdaraboknak.Megvitatták egymás között az eseményeket és volt,hogy a véleményeiket is bekiabálták a színészeknek.
Több technikai promléma megoldására is szükség volt a színház megépítése közben.Fontosnak tartották,hogy az épület harmonikusan illeszkedjen a környezetéhez,a nézők kényelmesen ülhessenek,jól láthassák a jeleneteket,és hogy jól hallják a szöveget is.
A görög színházak nagyon hasonlítanak egymáshoz,ennek az az oka,hogy Kr.e.4.századtól már előírások szabályozták megépítésüket.
A görög színházak közös jellemzői:
1.Nézőtér:
Mesterséges vagy természetes domboldalba vájt,tölcsérszerűen kialakított,lépcsőzetesen emelkedő,félkör alakúnál nagyobb nézőtér amely jó látási viszonyokat és különleges hallási viszonyokat biztosított.A papok és elöljárók az első sorban lévő márvány díszülésekben foglaltak helyet.
Az üléssorok sugarasan kialakítottak voltak,közöttük a lépcsős feljárók ék alakú területekre osztották a nézőteret.
2.Görög színház alaprajza:
Kerek vagy félkör alakú orkésztra határozta meg.A kórus itt állt az előadás alatt.A színpadi jelenetek egy részét a kórus ritmikus szavalata kísérte.A komikus jelenetekben,komédiákban néha madaraknak vagy egyéb más állatoknak is beöltöztek.A következő képen az epidauroszi színház alaprajza látható:
3.A színpad:
A színpad kőből épült és az orkésztra előtt helyezkedett el.Ezt egy U alakú hátsó fal(szkéné)vett körül,ahová a díszleteket erősítették és ahol az előadás kellékeit tartották.
Görög viseletek
A görögök lepelruhákat hordtak amelyeket gyapjúból vagy lenvászonból szőttek.Ezekkel az egyetlen mozdulattal levehető ruhákkal a szabadság iránti vágyukat fejezték ki.A ruharedőket művészien rendezték el, a csatokat és az öveket pedig változatosan alkalmazták így egyénivé téve ruhadarabjaikat.
Nők ruhaviselete
1.Peplosz:
Ez volt a nők legegyszerűbb ruhadarabja.Ez egy bokáig érő,testhez álló szoknya volt a mellrészen egyetlen bevágással.Ezt násfa tartotta össze.Az anyag bő részét egy derekukra kötött övvel fogatták össze.A testmagasságnál hosszabb peplosz felső szélét visszahajtották,majd a kétrétegű anyagot a vállrészeken összetűzték.Ez a szokás a korai archaikus korban vált kedveltté.
2.Khitón:(Ingruha)
Ez volt a nők másik kedvelt ruhadarabja.Egy négyszögletes szövetet kétoldalon összevarrtak majd aztán a csőszerűen kialakított ruhába belebújtak,legvégül pedig a vállaknál és a karoknál összekapcsolták.
3.Himation:
Ezt a téglalp alakú köpenyt akkor viselték amikor kiléptek az utcára ,amit a vállukra vagy a fejükre terítettek.Enélkül illetlenség lett volna nyilvánosan megjelenni.
Férfiak viselete
Khlamüsz
Ez volt a férfiak legegyszerűbb ruhadarabja.Ezt a bal vállukra terítették és a jobb vállukon kapcsolták össze.A mindkét oldalon összevart ingruhát.Az időseké bokáig a fiataloké pedig térdig érő volt.A hosszabb gyapjúköpenyt(himation)az ingruha fölé terítették,de magában is hordták.
