Róma építészete

A görög és az etruszk hatására fejlődött ki,de építészeik új megoldásokat is alkalmaztak,például a kupola.Továbbfejlesztették az etruszk boltíves szerkezetet így lehetővé téve a nagy fesztávolságú terek építését.Sorra építették a nagyméretű lakóházakat,templomokat,középületeket,és keletkeztek új épületfajták is,mint például amfiteátrumok,árkádos vízvezetékek,diadalívek,fürdők.

A görögöktől átvett stílus a díszítőstílus volt.Használták a különböző görög stílusú oszloprendeket(dór,jón,korinthoszi) és a toszkán oszloprendet amely etruszk eredetű.(Ezek törzse nem tartalmaz vájatsorokat)A jón csigavonalas voluta és a korinthoszi akantuszleveles minta egyesítésével létrehozták a kompozit oszloprendet.

A római építészetben előtérbe került,hogy a falakra vagy pillérekre támaszkodó boltíveket alkalmazták.Az oszlopok általában már csak dekoratív szerepet játszottak,és gyakran csak féloszlop formában,díszítőmotívumként jelentek meg a pillérek előtt.

A tégla és a kő volt a legfőbb építőanyag(édesvízi mészkő-travertin,tufa,márvány)de használták a víz,cement,kavics és homok keverékét a betont is.Öntött(monolit)betonból készítették a vastag falakat és boltozatokat.

A központi tér,a fórum köré csoportosultak a város legjelentősebb épületei.A tér egyik végében állt a város védőistenének a szobra.A hosszú teret bazilika(bírósági tárgyalások színhelye)levéltár,templom,tanácsterem(curia)vette körül.Az amfiteátrumok,a fürdők és színházak szolgálták a lakosság szórakoztatását.

A Capitolium domb lábánál elhelyezkedő közigazgatási és vallási központ a Forum Romanum volt az ókori Róma fő köztere.Több isten temploma is állt itt mint például Jupiter-templom,Saturnus-templom,Concordia-templom,és a kör alaprajzú Vesta-templom.

A Septimus Severus a Forum Romanum legépebben maradt diadalkapuja.

Colosseum

Ez a 188 méter hosszú,156 méter széles,elliptikus alaprajzú épület amely50-73 ezer néző befogadására volt alkalmas.(Betonágyazatba állított,hét koncentrikus gyűrűt alkotó travertinpillérekből építették fel az épület vázát,melyek közeit donga és keresztboltozatokkal fedték le.Könnyebb tufából és égetett téglából rakták a sugárirányú falakat,és betonból öntötték a boltozatokat.Négy vízszintes sávra tagolódik a homlokzat amely 48,5 méter magas.Félköríves,dongaboltozatos árkádnyílások sorakoznak az alsó három szinten.Vaskos travertinpillérekre támaszkodnak a boltívek.Az alsó szinten dór oszlopból kifejlődött toszkán,a második jón,a harmadikon korinthoszi féloszlopok díszítik a pilléreket,és a szinteket elválasztó párkányig felnyúlnak.A negyedik szintet koronázó fal alkotja, melynek egyhangú tömörségét korinthoszi lizénák(falpillérek) és szögletes nyílások tagolják.Egykor az üres falsíkok elé aranyozott pajzsokat erősítettek.Hatalmas falpóznákat tartottak a legfelső szinten elhelyezett talpkövek,amelyekre csörlőkkel mozgatható,árnyékoló vászontetőt erősítettek.A legalsó árkádsoron juthattak be az épületbe azok akik részt akartak venni az előadáson,ahonnan lépcsősorok vezettek a nézőtér különböző részeibe.A porond alatt(84 méter hosszú)ketrecek(így oldották meg a vadállatok közvetlen feljutását a színpadra),folyosók és raktárak voltak.

A római pódiumtemplom

Az etruszk és a görög hatások határozták meg a római templomépítészet stíliusát.(Az etruszk templom is magas pódiumon állt és csak egy irányból lehetett felmenni a templomhoz egy széles lépcsősoron)

A görög hatások az épületszerkezetek alkalmazásánál és a kompozíciónál érvényesültek.

A Fortuna Virilis-templom Kr.e. 1.században épült,ez a római templomépítészet mintaképe.Magas pódiumon(talpzaton)áll mély cellája és mély előcsarnoka.Pofafalakkal lezárt,széles lépcsősor vezet az oszlopos előcsarnokból nyíló bejárathoz.A római templomok alaptípusa az egyterű(egycellás)templom.Kívülről jón féloszlopok díszítik a cella falát,ezeknek nincs tartószerepük.Az álperipterosz(pszeudoperipterosz) templomtípus jellemzője:A cella oldalainál az épületet körülvevő oszlopok a falhoz tapadnak,féloszlopokká válnak.Oszloprendje a római jón oszloprend stílusát követi.Oromzatos nyeregtető fedi.

Pantheon

Korinthoszi oszlopos előcsarnoka a görög arányokra és harmóniára emlékeztetőek.A homlokzaton nyolc egy darabból faragott(monolit)gránitoszlopra vízszintes gerenda,fríz,koronázó párkány(gerendázat)támaszkodik,az erre ráépülő nyeregtető egy háromszög alakú timpanont(oromzatot)zár közre.Hatalmas,kör alaprajzú,centrális templomteret(43.2 méter átmérőjű) 6 méter vastag fal veszi körül,ebbe négyszög és félkör alaprajzú,korinthoszi oszlopos fülkék mélyülnek.Ebben a hét fülkében egy-egy égitestet képviselő szobor állt,a nyolcadik fülke alkotja a dongaboltozatos bejárati teret.Ezek között a fülkék között sorakoznak a félköríves,háromszögű tümpanonnal záródó édikulák(aediculák)Fölül a keskenyebb sávban a vakablakok között pedig falpillérek(pilaszterek)állnak.A fülkék közti,üregesen kiképzett vaskos pillérekre nehezedik a kupola súlya.

Téglaköpeny közé öntött betonból alakították ki  a falakat,úgy hogy felfelé vékonyodik,és több helyen üreges.Márványlapokkal burkolták a belső falakat.Templomtér legnagyobb magassága=rotonda átmérője,ez azt jelenti hogy a belsejébe pontosan beleférne egy képzeletbeli gömb.Függőleges fala aranymetszés szabályi szerinti arányban tagolódik két részre.Henger alakú,kupoladobbal induló,félgömb alakú kupola épült a templom fölé.A felületébe süllyesztett kazettákkal csökkentették a súlyát,melyek a 9 méter átmérőjű,a kupola központjában lévő opeinhoz(nyíláshoz)vezetik a tekintetet.Ez az egyetlen fényforrása a templomnak és a Napot jelképezi.Az aranyozott burkolattal fedett és csillagokkal díszített kupola az égboltot szimbolizálta.

Róma szobrászata

Legnépszerűbb műfajai:portrék,egész alakos szobrok,történelmi jeleneteket ábrázoló domborművek.Az ókori rómában a legelterjedtebb szobrászati műfaj a portré volt.Temetési szertartásokon a gyászmenet előtt vitték az őseik viaszszobrait.Kezdetben az előkelő családok,később pedig az egyszerű polgárok is készítettek az elhunyt családtagjaik arcáról viaszszobrot.Voltak akik már életükben is megörökítették arcvonásaikat,hogy így valósághűen megőrizhessék az utókor számára.Őseik arcképeit otthonukban őrizték,és nagy tisztelettel körülhordozták őket az ünnepi alkalmakkor.Temetésekkor  őseik viaszszobrait a koporsó előtt egy-egy rokon vitte,így a már korábban elhunyt családtagok is részt vehettek a szertartáson.
Mivel ezek a viaszszobrok idő elteltével bepiszkolódtak,megkoptak,el veszítették eredeti minőségüket,már bronzból és márványból készítették el őket.Ezek az anyagok már maradandóak voltak.Ezekre is a karakteres,élethű vonások ábrázolása volt jellemző.A görög szobrászok a tökéletességre törekedtek ,a rómaiak pedig a valóság megörökítésére.Az arc legkisebb ráncait is aprólékos pontossággal faragták meg.A köztársaság korától készült szobrok láthatóan már nem csak a külső tulajdonságokat ábrázolták,hanem az ábrázolt személy jellemét és egyéniségét is,tehát a római portrék életszerűek és realisták.

Római császárok emlékszobrai

Gyakran állítottak szobrokat a császárok és magas rangú államférfiak tiszteletére a köztereken,fogadalmi emlékműveket a szentélyekben.Augustusnak,Róma első császárának tiszteletére Rómában több mint nyolcvan szobrot emeltek.Leghíresebbek:Via Flaminián levő Prima Porta közelében(1863-ban találták)

A római művészet egyik sajátos ága:Történelmi dombormű

Ezek az épületeket,síremlékeket,oszlopokat,diadalíveket díszítő jelenetek császárok,hadvezérek haditetteit és mitoloógiai jeleneteket ábrázoltak.Történelmi hűséggel ábrázolták az események részleteit,a valós szereplőket pedig a valóságnak megfelelően ábrázolták.Ezt úgy érték el,hogy egy alapsíkra agyagból megformázták a tervezett jelenetet,és ez alapján faragták ki a jeleneteket márványból vagy kőből.Ez az úgynevezett agyagtechnika.Az elkészült domborművek a térmélységet fejezték ki,melyek mozgalmassága a görög hellenizmus korának domborműveihez hasonlítanak.

Diadalívek és diadaloszlopok

A Római birodalom legnagyobb kiterjedését Traianus uralkodása alatt érte el.Meghódították Dáciát,elfoglalták Párthus Birodalom fővárosát Ktesziphont.A Capitolium lábánál felépült a császár fóruma így dicsőítve Traianus katonai erényeit.Egy diadaloszlopot állítottak a dákok felett aratott győzelem emlékére,ennek tetején eredetileg a császár szobra állt.1857-ben Szent Péter szobrát emelték a tetejére.A 10 méter magas,kocka alakú domborművekkel díszített alépítményben temették el a császár hamvait.Belső csigalépcső vezet a 30 méter magas oszlop tetejére.A Traianus tiszteletére emelt oszlop felületét 200 méter hosszú,egy méter széles,domborműves szalag borítja amely spirálisan halad.A dáciai hadjárat  eseményeinek minden részletét szinte képregényszerűen örökítették meg.A 2500 szereplővel megtöltött oszlopfelületen csatajelenetek váltakoznak békés tevékenységek képeivel.Az alakok csoportosítása révén könnyen különválasztható az események tartalma.

Megörökítik a Duna menti erődöket,a dunai hajókat,a hídépítést,a katonák gyakorlatozását és a mögötttük levő fákat,várakat és hegyeket is.Traianus császár a cselekmény állandó főhőse.

Az oszlopot miután elkészült színesre festették,ennek ma már csak a nyomai láthatóak.

Római lakóházak díszítése

A családi házak legelterjedtebb formája az átriumos ház(földszintes,egyemeletes,tengelyesen szimmetrikus)Az átriumba(központi helyiség)az utcáról nyíló folyosó vezetett.Az ősök portrészobrait itt őrizték(az átriumban).Az udvar közepe felé lejtett a félnyeregtető,így az esővíz az átrium közepén kialakított impluviumba(medencébe)folyt.Az átriumból nyíltak a hálószobák.A családfő lakhelye(tablinum) a bejárattal szemben épült és mellette az ebédlő.Az ebédlő népszerűvé válásának oka az volt,hogy elterjedt a fekve étkezés.A nagypolgárok házainál oszlopokkal körülvett kis kertek is voltak.A tablinumon keresztül lehetett bejutni a perisztiludvarba.Itt a szobrokat,szökőkutakat és a falba mélyített fülkék mozaikdíszeit helyezték el.Példák az átriumos házra:Vettiusok háza,Misztérium villa Pompejiben.Mozaik vagy márványberakásos burkolat díszítette a római arisztokrácia elegáns házainak padlóját,falaikat pedig freskók vagy mozaikképek díszítették.

Pompeji falfestmények

A Pompejiben talált falfestmények freskótechnikával készültek,ez azt jelenti,hogy a festéket a nedves vakolatra vitték fel.A díszítőfestészetnek négy különböző stílusa van amelyeket egymással keverve is alkalmaztak.

1.Inkrusztációs,berakásos stílus(Kr.e.200-80)

Márvány falburkoló elemeket,féloszlopokat utánoztak a falfestmények.Az elkészült festmény márványból faragott díszburkolatnak látszott,például Casa del Fauno.

Ezt a falfestési technikát Pannóniában is alkalmazták a rómaiak.

2.Architektonikus stílus(Kr.e.1.század)

A római festészet Vitruvius műve nyomán elnevezett stílus.A teret a falakra perspektivikusan festett építészeti elemek mint például ablakok,oszlopok,és tájképek térhatású ábrázolásával látszólagosan kibővítették.Így teljesen úgy látszott mintha a megfestett ablaknyíláson keresztül valóságos épületeket,oszlopsorokat,tájat látna.Vagyis a teret látszólagosan megnyitották.

3.Ornamentális stílus(Kr.e.27-14)

Jellemzője:mitológiai témákat feldolgozó dekoratív ábrázolás.Többnyire a görög festészet híres alkotásait másolták le.(Egyszínű falakra táblaképek hatását keltő és keretbe foglalt képek)

Ennek a stílusnak a használatával a szobákat bensőséges hangulatúvá varászolták,mint példáil Cicero-villa.

4.Illozionisztikus stílus(Kr.u.50.60 környékén)

-látszatarchitektúra alkalmazása:

gyönyörű távolsági hatások

érzéki csalódások

talpazatszerű megfestés(falak alsó részének nemeskőburkolata)

képszerűen kidolgozott figurális jelenetek(mitoloógiai és történelmi jelenetek,életképek)

csendéletek,tájképek épületek valósághű ábrázolása

axonometrikus ábrázolás

a tér mélységének érzékeltetése színekkel

közelebbi formák élénk távolabbi formák halvány színekkel való megfestése

falmezők alapszínei:kék,fekete,pompeji vörös,narancssárga

Ókori Római viseletek

Társadalmi helyzetet tükrözték a rómaiak viseletükkel.

Férfiak viselete

Térdig érő tunika:Ezt hordták alsó ruhaként.Az elejét és a hátát egyformára szabták,a vállon és a karnyílás alatt pedig összevarrták.A tunika fölé terítették a tógát.Azoknak a férfiaknak akik polgárjoggal rendelkeztek kötelező volt a tóga viselése.Általában fehér színű volt.A császár és a magasabb rangúak bíborszegélyes tógát viseltek.

Nők viselete

Hosszú tunikát viseltek alsóruhaként,felette pedig stólát viseltek.övvel fogták össze a bő ruhákat.Ha kimentek az utcára akkor a fejükre vagy a vállukra terítették a pallát amely egy gyapjúköpeny volt.